Messzeség!

Benne megtaláltam mindent, amit egy ember szerethet. Érzések miket a lelkem soha el nem feledhet. ♥

Pillanatok, amikért tudom, hogy érdemes volt élni. A mosoly az arcodon, hogy a szívemet reméli.

De félek, mert tudom, hogy nélküled nehéz lenne,Elveszne,minden-minden érzésünk és már semmi nem menne..

De tudom, hogy nem mennyi titkunk rejtünk el. Hiszem a boldog pillanatokat, soha nem felejtjük el!!!

Ha holnap rád nevetek, mond visszanevetsz-e még?Ugyan-úgy érez a szíved vajon most is, mint rég?

Hogyha beborul az ég és a felhőket nem fújja el a szél…A mosolyod számomra akkor is mindennél többet ér.

Ha a boldogságunk elszáll és a magány utolér,Az érintésed számomra mindennél többet ér.

A távolság mikor máshol jársz,Mikor a szíved legmélyén valaki másra vágysz,

A messzeség hoz néha közelebb hozzám téged. Hogy halljam a hangod és érezzem érintésed.

De ha már nem kelek és a messzeségbe veszel,Álmaimba mégis örökre mellettem leszel. ♥

Leszállt hozzám, mint egy tündér,Egy csodálatos látomás,

Talán csak egy a sok közül Neked,de nekem nem kell más…Nekem a te mosolyod kell reggel, ha ébredek, és  a te hangod, amikor az éltben eltévedek.

Az ölelésed-nevetésed, csókod és a vágyaid, a bánatod, a fájdalmaid, titkaid és álmaid…

Nélküled számomra itt már semmiben nincs értelem,Hiszen szükségem van Rád, hogy érezzem én is, hogy létezem.

Két kezemben a két kezed, de lehet másra vársz,Talán reggel arra ébredek, hogy te már messze jársz… 

Veled újra minden szép lenne, s nekem bármit megérne. Hisz te elfogadtál engem a hibáim ellenére.

Közel hozzád mégis távol tőled, de mindig melletted. A szeretet akkor is kitart, ha harcodat elbuktad!!

Egy reményt adott az élet, és most is azt fejtem. Amíg a jövőbe nézek a múltam feledem.

Ha nincsen akarat az értelem is kevés. Ha nincs kitartás semmit nem ér az egész.

És elveszik a vágyad is, mindegy, hogy te mit remélsz. Én maradok aki voltam, mindig igazat beszéltem,

De csak sötétet látok most, vajon a fény hol van? 

Az élet túl rövid ahhoz, hogy többet szeressek,Hogy állandóan egy másikat keressek…Hogy számomra más is többet jelentsen, És a szívem minden érzést elfelejtsen, Hogy reggelente más szemébe nézzek, Aki iránt lehet,hogy semmit nem érzek… Aki ugyan-úgy másra vágyik legbelül, Én csak egy lennék számára a sok közül.

Lassan hajnalodik, és a távolban várnak, Felemésztenek belülről a vágyak.

Hiszen mást mond a szív és mást az ész…Te rám találsz úgyis bármerre mész.

De bár az egész nem vezet semmire, Én feléd indultam el, de vajon te merre?

Vajon összeér-e valahol majd az út, És a szíved a szívemhez visszajut?...

Néha távol van minden, mint a csillagok, Amikor nem vagy itt és egyedül vagyok. Amikor nem nevetsz, mikor mást szeretsz,  Amikor boldogabb vagy, hogyha másokkal lehetsz.

Néha én vagyok messze, mert tévedek, Amikor meg bántalak, mert nem értelek, Amikor nem hiszek neked és csalódnod kell, Mikor a szíved már több terhet nem bír el.

Kérlek bocsáss meg, tudom, hogy túl sokat kérek,És a szavaim lassan semmit sem érnek,

De az életünk semmit sem garantál,

És, ha úgy érzed majd, hogy egyedül maradtál, Akkor gondolj csak már, és én ott leszek,

Hisz érted bármikor bármit megteszek. Csak lennél közelebb, hogy foghassam a két kezed,Hogy boldogabbá tegyem az életed.

Én vagyok saját magam legnagyobb ellensége, mert a hibáimat elnyomja a szívem büszkesége!! 

SZERETLEK ♥